Szívesen teszünk eleget a felkérésnek, hogy pár mondatot írjunk arról, mit is jelent családunkban a zenetanulás. Ezzel hálánkat is kifejezzük a zeneiskola és tanárai felé.

Négy fiunk mindegyike az Aelia Sabina AMI keretei között tanult illetve tanul zenét. 16 éve járnak oda a gyerekeink. A legfontosabb, amit kaptak, az a zene szeretete, az igény arra, hogy zenéljenek és zenét hallgassanak. Biztosak vagyunk abban, hogy ez hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb emberek legyenek. A másik a fegyelem, ami nem csak az egyéni tanulásban, hanem az együtt zenélésben valósul meg – itt elsősorban a Kovács Tibor vezette ütőzenekarra gondolok, ahol a három nagy gyerekünk, Lőrinc, Vilmos és Brúnó évek óta zenekari tag, de említhetem a kamarazenélést is, mint szintén „közösségi” eseményt.

Nem kis részt tesz ki a tanárokkal való kapcsolat. Megható tudni és átélni, milyen sokat tett hozzá Lőrinc fiunk fejlődéséhez a Topa Katival való szeretetteljes és sikeres tanár-diák, inkább mentor-tanítvány viszony, amelyben nagy szerepet játszott Kati mély emberismerete és pszichológiai érzéke, valamint az, ahogy személyre szabottan választotta ki Lőrinc számára a darabokat és menedzselte pályafutását. Hasonlóan fontos és élményszerző az ütőzenekarban való részvételük, ami Kovács Tibor és Iván Gábor érdeme. A koncertek és annak idején a neerpelti fesztiválon való részvétel nagyon sokat jelentett nekik. Legkisebb fiunk, Boldizsár pedig Király Miklós zongoratanár szerető, de szigorú figyelme alatt áll.

Minden alkalommal örömmel veszünk részt minden lehetséges koncerten, így a zeneiskola tanárainak hangversenyén is.

Sok erőt és kitartást kívánunk Mindenkinek a következő 50 évhez!

Nyáry Péter