A zeneiskolához fűződő történetem 1992-ben kezdődött. Ez év szeptemberében lettem első osztályos. A szüleim vártak volna még egy évet a hangszertanulással, de idő előtt megtalált a gordonka. A későbbi cselló tanárom, Kelemen Magdolna megkereste az ének tanáromat, hogy válasszon ki három gyereket, akinek jó a hallása és hosszú ujjai vannak. Az egyik én voltam. Így történt, hogy októbertől már csellóra jártam, holott egy hónappal azelőtt még azt se tudtam mi is ez a hangszer.

Magdi néninél 12 évig tanultam. Az alapfokú bizonyítvány megszerzése után 4 évig jártam kamarára Fáth Helga nénihez. Egy teljesen más közegbe csöppentem, hiszen már nem csak egyedül zenéltem, hanem egy négy-öt fős  csapatban - akikkel a mai napig barátok vagyunk.

Ha a zeneiskolára gondolok, feltétlen eszembe jutnak a szombati zenekarok. Nagyon szerettem. A próba egyik felét Héja Benedek tartotta, a másik felét pedig Till Ottó bácsi. Kettejük vezetésével játszottunk a neerpelti (Belgium) fesztiválon, Párizsban, de számos helyen, Magyarországon is. Többek között ezeknek az élményeknek is köszönhető, hogy a zenei pálya mellett döntöttem.

A kamara éveim alatt, már egyetemistaként körvonalazódott bennem, hogy ha lehetséges, akkor a zeneiskolában szeretném majd a hospitálást és a gyakorlótanítást elvégezni. Végül Szigeti Zsuzsannánál diploma tanítottam, és még abban az évben (2008), szeptemberben szolfézstanár lettem.

A hangszerem ugyan háttérbe szorult, de ha tehetem, mindig szívesen látogatom a cselló vizsgákat, mert jó újra hallani azokat a darabokat, amelyeket növendékként én is játszottam.

Hálás vagyok, hogy gyerekkorom óta életem része lehet az Aelia Sabina Zeneiskola.

Hefelle-Farkas Dorottya