MOTTÓ: LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ!

Szóljon a mese egy kislányról. Aki elindult, hogy meghódítsa a Zeneakadémiát, s az értékes emberekről, akik segítették őt ebben.

Kiskoromban nagyon szerettem ÉNEKELNI. Anyai nagyszüleimnek bérlete volt az Operába, Erkelbe, magukkal vittek, így hát megtanultam, a legszebb melódiákat. Az Újlaki templomban apai nagymamám csodás hangja szárnyalt.

2. osztálytól jártam a Tímár utcai Zeneiáltalános iskolába. 3. osztálytól tanultam ZONGORÁZNI Gál Istvánné, Erzsi nénitől. Az ő elmesélésből tudom, hogy kinyitottam a teremajtót, és közöltem, hogy zenetanár leszek. Énektanárom Fodor László volt, végig énekeltük Bartók- és Kodály kórus műveit, Bertalotti gyakorlatait visszafelé is kellett olvasni a C-kulcs olvasására.

5. osztálytól Hernádi Lajosné, a 3. számú körzeti zeneiskola szakfelügyelője kikért, nála tanultam zongorázni, és ekkor jött a „robbanás”: 14 évesen elkezdtem ORGONÁLNI Újlakon. Ez egy életre megváltoztatta í zongorázás vezető szerepét bennem.

Gimnáziumi tanulmányaimat a patinás Óbudai Gimnáziumban folytattam Karádi Károly osztályában. Hamarosan 18 tagú kamarakórust alakítottam osztályunkból, mellyel bejutottunk az 1969-es KI MIT TUD? döntőjébe. Örök hála az örökös segítségért, bíztatásért Fülöp Zoltán Igazgató Úrnak.

A kerületi zeneiskolák alakításakor Till Ottó igazgatása alatt megkezdődött KAMARAZENE korszakom. Mi voltunk a „gyerekei”. Vitt bennünket Sóstóra, Pécsre zenei táborba. Rám bízta Decsényi János: Kati dalainak betanítását. Második nekifutásra felvettek a Zeneakadémia karvezetés tanszakára Vásárhelyi Zoltán és Makláry József osztályába. Párkai István híres kamarakórusában sok évig énekeltem. Prunyi Ilona ismét közelebb vitt a zongorázáshoz.

1986-ban, házasságom széthullásakor ismét otthonra leltem a 3. kerületi zeneiskolában Ottó bácsinál. Őt követte Kenessey László 25 éven át tartó töretlen munkája. 1996-tól tanítottam a Szent Benedek iskolában is. Ez így heti 20 osztályt jelentett. Visszatért az életebe Sóstó is, hiszen Laci vezetése alatt hosszú évekig élt tovább a sóstói zenei tábor, amelyben éveken keresztül a Benedek-es gyerekek is ragyogóan érezték magukat. Igen hálásak vagyunk ezért Lacinak. Mint ahogy azért is, hogy nyugalmat és biztonságot teremtett-biztosított nekünk, zenetanároknak a mindennapos munkánkhoz.

Eljött az idő, amikor Lacitól kérnem kellett a nyugdíjazást. Először megpróbált marasztalni. Elfáradtam – mondtam. Az együtt töltött hosszú évek alatt megismert, tudta, mikor van szükségem segítségre, meglátta tehát azt is, hogy tényleg elfáradtam, belátta, hogy ezt a lépést most engedélyeznie kell. Hatalmas asztala mögül nézett, majd azt mondta. Jó! Hálás vagyok neki ezért a belátásért!

Tűnékeny a tanári munka, mint a színészet. Célom volt: minél közelebb vinni minél több gyereket a szent zenéhez. Ezért sokat meséltem nekik a zeneszerzők emberi oldaláról.

A kör bezárult. Folytattam a kántorságot, Nádasi Alfonz atya OSB (Kodály Zoltán lelki vezetője) templomában scholát alapítottam. Jelenlegi plébánosunk, Bajzáth Ferenc atya támogatásával minden harmadik vasárnap szép hangversenyt tartunk – ingyen -, hogy LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ.

Én „csak” közkatona vagyok, a csatát mindig a bakák nyerték meg a tábornokoknak….

2018. augusztus 20-án, Szent István napján

Lőrincz Ildikó – nyugalmazott szolfézstanár