Hegedű tanár, karnagy, énekkar vezető. Debrecenben született 1927. június 14-én. Édesapja ihletésére kezdett hegedülni a debreceni zeneiskolában, Szendi Tihamér majd Búza Gábor tanítványaként. 1941-ben, 14 évesen a Hubay hegedűverseny legfiatalabb díjazottja lett. Tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű szakán, Végh Sándor és Gábriel Ferenc növendékeként végezte. Párhuzamosan kamarazene főtárgyat is tanult Weiner Leónál, és magánének szakos volt Závodszky Zoltán osztályában. A Népművelési Intézet karnagy képzőjében Kóródi András tanítványa volt. 1950-tõl 1975-ig a Kertész utcai Gyakorló Zeneiskola ifjúsági zenekarának alapítója és vezetője volt. Ezek az évek adták zenei élete alapját. 1975-ben Till Ottó felkérésére került a III. kerületi Mókus utcai (Aelia Sabina AMI) Zeneiskolába, ahol hegedű tanár, zenekarszervező majd tanszakvezető lett. Emellett a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola zenekarát is vezette. 1974 és 1978 között a KÓTA szimfonikus és kamarazenekari tagozatának titkára volt, számos egyéb funkciót is betöltött. 1975-től 1998-ig működött az Aelia Sabina Zeneiskolában, majd részt vett a Budakalászi Zeneiskola munkájában is.

Margit nénivel római fürdői lakásának erkélyén beszélgettünk.

- Milyen volt akkoriban a zeneiskola légköre?

- Nagyon jó hangulat volt. Till Ottó szerette volna a legjobb tanárokat maga mellé gyűjteni. Nagyon jól összefogta a tantestületet. Noha neki is volt növendék zenekara, én párhuzamosan, az ő egyetértésével még egy zenekart szerveztem. Ez eleinte persze nem volt könnyű, de szerencsére volt elég növendék, és harmonikus volt a közös munka is. 

- Ilyen sokan voltak akkoriban a hegedű tanszakon, hogy két zenekar is működhetett?

- Sok hegedűtanár volt sok növendékkel, és bár nem minden növendék volt igazán felkészült, igyekeztünk mindenkinek lehetőséget biztosítani a zenekari játékra.

- Tanszakvezetőként kitől vette át a tanszakot?

- Először, mint hegedűtanár kerültem oda és később lettem tanszakvezető. Amikor a korábbi tanszakvezető nyugdíjba ment (a teljes nevére már nem emlékszem, Arankának hívták), Till Ottó engem kért meg a hegedű tanszak vezetésére.

- Kikre emlékszik a tanárok közül?

- Mindenkire. Megpróbáltam jó csapattag lenni. Fáth Helga, Tomcsányiné Teri, Cserta Ida Cecília, Bakó Enikő, Tatai Anna később Papp Csilla – ők jutnak elsőként eszembe.

- Csellista tanárok közül kikre emlékszik?

- Koczó Katalinnal dolgoztam együtt a legtöbbet. Ő volt az, aki a csellistáknak segített a zenekaron heti egy órában. Amikor mentünk táborba, ő is jött velünk és nagyon jó kollega volt. Tanított ott még Kelemen Magdolna és később Gila Katalin is.

- Mennyire vett részt akkoriban a zeneiskola a kerület életében?

- Rendszeresen szerepeltünk a San Marco Művelődési Központban, az Óbudai Társaskörben és néha Péter-Pál Templomban.

- Mi a legkedvesebb emléke ebből az időszakból?

- Ott volt például az Országos Veszprémi Fesztivál, ahova beneveztünk. A gyerekeknek ez nagyon fontos volt. Arra törekedtem, hogy amikor a zsűri értékeli a zenekart, legyenek ott és hallgassák meg. Azt a megtiszteltetést kaptam, hogy vezényelhettem az egyesített zenekart. Voltunk vagy hatvanan, Bartók: Gyermekeknek című művéből játszottunk részleteket. Olyan csodálatos hangszínek szólaltak meg, hogy borsódzott a hátam. Ezen kívül rendszeresen szerepeltünk az itthoni és külföldi zenekari fesztiválokon. Egyszer egy franciaországi kórus-delegáció kérte meg a Minisztériumot, hogy küldjön egy ifjúsági zenekart a Cognac-i Eurochestries fesztiválra. A Minisztérium minket kért fel Magyarország képviseletére. Három alkalommal vettünk részt ezen a fesztiválon, 1989-1990-1991-ben. Ezen kívül 1993-ban Gibraltárban is jártunk, ott az egyesített zenekart is én vezényeltem. Finnországban és Olaszországban is nagy sikerekkel szerepeltünk.

- A jubileumi évforduló kapcsán mit üzen a mostani diákoknak, tanároknak?

- A tanárok felelőssége alsó fokon a legnagyobb, mert fontos, hogy hogyan kapja kézbe a gyerek a hegedűt. Az érdeklődést kell fenntartani. Szeressék a gyerekeket, kezeljék partnerként, beszéljenek meg vele minden zenével kapcsolatos kérdést. A tanár ne az órát nézze, hanem szívvel-lélekkel legyen ott, hallgattassa meg, hogy milyen szépen szól a hangszer. A legnagyobb probléma az intonáció. Ami legjobban tisztítja a játékot, az a tercelés, de persze ha van egy problémás ritmus vagy vonás, akkor azzal is külön foglalkozni kell. Beszélni kell a zenekaron is a technikai problémákról. Ha valaki nem tud fekvést váltani, akkor megmutatni neki, gyakorolni vele. A vonó sebessége, súlya, a vibrato szintén olyan fontos kérdések, melyekre gondot kell fordítani. Szintén nem hanyagolható el a közös zenekari skálázás sem. Én minden zenekari próbát azzal kezdtem, hogy együtt játszottunk hangsort, ezzel lehetett legtöbbet javítani az intonáción. A karakterformálást is itt sajátítottuk el. Ezért tanácsolnám, hogy a vonószenekart hegedűs vagy csellista vezesse, akik ezekkel tudnak foglalkozni.

- Mire a legbüszkébb?

- A növendékeimnek természetes volt, hogy jöttek, bár fakultatív volt a zenekar. Mindenkit befogadtam, nem volt lemorzsolódás, szívesen csinálták. Ők mondták, hogy a zenekar nekik hobbi. Mint pedagógusnak, ez nagyon sokat jelentett nekem. Ezért a szóért volt érdemes csinálni.

- Melyik hegedűiskolát tartja jónak?

- Sándor Frigyes hegedűiskolájában két szólamba írta a népdalokat azzal a céllal, hogy a tanár játssza a másikat. Lányi Margit szakfelügyelő hangoztatta, hogy Küchler, Dont és Kayser etűdökön lehet megtanulni hegedülni, ezeken pedig zenélni, muzsikálni! A gyereknek dallam kell, amit szívesen megszólaltat és énekelni is tud. Ez a zenekarra is igaz: kik tudják a legjobban szervezni a zenekart? Hát a gyerekek: „te, ez olyan jó, gyere már te is!”

Margit néninek több mint 20 tanítványa ment zenei pályára. Közülük sokan külföldön élnek és időnként meglátogatják Margit nénit. Pályája során 24 rádió felvétel készült a zenekaraival. Nevéhez fűződik számos ifjúsági zenekari mű ősbemutatója is. 1984-ben „Gyermekekért” érdemérmet kapott, 1988-ban pedig „Kiváló pedagógus” elismerésben részesült. Életművének dokumentumai 2016-ban a Kecskeméti Kodály Intézet Archívumába kerültek.