Az állami zeneiskolák megalakulásának évében kezdtem el zongorázni az óbudai Állami Zeneiskolában Erdélyi Gáborné, Zsuzsa néninél. Szeretettel emlékszem vissza az ott eltöltött évekre, az iskolai versenyekre és szereplésekre. Még mindig izgalommal tölt el, ha az Óbudai Társaskör épületébe lépek, az egykori Frankel Leó Művelődési Házba; itt tartotta az iskola az ünnepi rendezvényeket és verseny-meghallgatásokat. Ez volt a színhelye azoknak a koncerteknek is, melyeket iskolánk igazgatója Till Ottó bácsi vezetett és ahol zenekarának koncertjein, mint kórustag sokszor énekelhettem. Ezek a  csodálatos, meghatározó élmények számomra a mai napig.

Zeneiskolai tanulmányaim alatt Ottó bácsi tartotta a zenetörténet órákat. Ilyenkor az igazgatói iroda néhány órára a zene szentélyévé változott és megtörténtek azok a csodák, melyek elindítottak a zene-tanítás felé. Elemeztük, hallgattuk a szebbnél-szebb zeneműveket és Ottó bácsi mesélt és magyarázott egyre elmélyültebben a muzsikáról.  Ő mutatta meg először nekem, hogy az értelmes és aktív zenehallgatás a szíveket is jobban meg tudja nyitni. Nem kellett azon gondolkodnom a Zeneakadémia elvégzése után, hogy hol kezdjem el tanári pályámat; az út az Óbudai Zeneiskolába vezetett vissza, ahol Ottó bácsi szeretettel fogadott. Emberi nagysága, személye, zenei tudása még most is példamutató számomra.

Bővebben: „az alma nem esik messze a fájától”

Beszélgetés Dr. Vigh Andreával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával

 

- Először is arról mesélj kérlek, hogyan indultak a zenei tanulmányaid?

- Zenei tagozatos óvodába jártam, ami azt jelentette, hogy minden nap volt külön zenei foglalkozás, hároméves koromtól kezdve. Már az oviban kiderült, hogy nagyon jó hallásom van, mindent rögtön vissza tudok énekelni, nagyon tiszta hangom van és minden ritmust rögtön, hibátlanul vissza tudok tapsolni. Az óvoda igazgató asszonya azt mondta a szüleimnek, hogy próbáljuk meg a 3. kerületben ezt a bizonyos zenei tagozatos iskolát; megpróbáltuk, felvettek, és innentől kezdve azt kell, hogy mondjam, hogy eleve „elrendelt” volt az út.

- Először melyik hangszer lépett az életedbe?

- Először zongorázni kezdtem, de ez is kalandos volt, mert amikor az iskolában meghirdették a felvételit, én éppen beteg voltam, így nem vettem részt a meghallgatáson. Ezért anyukám bement a zeneiskolába – még akkor Till Ottó igazgató úrhoz -, és megkérdezte, hogy akkor az ő kislányával most mi lesz? Azt mondták neki, hogy menjen a kislány hegedülni. Erre anyu azt mondta, hogy oda nem megy, mert otthon nekünk zongoránk van… (ugyebár jó polgári családból származom…) Igen ám, de zongorán nincs hely – mondták, mire anyu addig-addig kérlelt és erősködött, míg végül felvettek zongorára, így kerültem Ács Zoltánné Éva nénihez.

Zongorázni is nagyon-nagyon szerettem, valószínűleg azért, mert Éva néni egy olyan szenzációs tanár volt (és egyébként nekem nem esett nehezemre a zene).

Bővebben: „A szeretetet és az élményt egy életen át visszük magunkkal…”

2. oldal / 2

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 17
9 - 16
9 - 17
9 - 16
9 - 15

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube