A „Mókusba”, azaz a Mókus utcai Leövey Klára Ének-Zene Tagozatú Általános Iskolába jártam, ahol délutánonként a Budapesti Énekes iskola és a Fővárosi III. Kerületi Állami Zeneiskola tanárai tanítottak. A zeneiskola 1990-ben Aelia Sabina nevét vette fel, aki a római korban Aquincumban zenélt. Igazgatónk, Till Ottó kedves és mosolygós ember volt, őt mindenki tisztelte.

A Mókusban speciális énekes osztályba kerültem, ahol délelőttönként heti 4-5 énekóra volt, délutánonként pedig heti 1-2 műhelyfoglalkozás, illetve énekkar. Több énektanár tanított a nyolc év alatt, köztük Szabó Helga is, aki az ének-zene tankönyveket írta. Magyar és japán hallgatók is érkeztek hozzánk, akik a Kodály-módszert tanulmányozták, és volt, hogy tanítottak is minket. Szép éneklés esetén különleges japán csillogós matricákat kaptunk tőlük, amik akkor még újdonságnak számítottak.

Bővebben: Soós Lilla iskolánk volt növendéke jelenleg gitár tanára

Nyáry Lőrinc vagyok, 2003-2017 között voltam az Aelia Sabina Zeneiskola tanulója, de a tanulás végeztével sem szakadt meg a kapcsolatom az iskolával.

Tanulmányaim alatt nagyon szerencsésnek éreztem magam, mert tudtam, hogy az ország egyik legjobb zeneiskolájában tanulhatok. Szinte születésem óta gitározni szeretnék, úgyhogy hangszerválasztásnál nem is volt kérdés, hogy mit választok. Nem bántam meg. Topa Zoltánné személyében nagyon jó tanárom volt, aki nem csak a hangszerhez, hanem a gyerekekhez – és nem mellesleg a szülőkhöz – is értett. Életem több,mint felét töltöttem úgy, hogy itt tanultam, az órák mellett számos koncerten játszottam és versenyeken is részt vettem. Sosem éreztem azt, hogy rossz döntés volt ide jelentkezni mondjuk egy magántanár helyett. Itt szerettették meg velem igazán a zenét, olyannyira, hogy komolyabban is elgondolkozzak a zenei pályán.

Bővebben: Nyáry Lőrinc

 

A zeneiskolához fűződő történetem 1992-ben kezdődött. Ez év szeptemberében lettem első osztályos. A szüleim vártak volna még egy évet a hangszertanulással, de idő előtt megtalált a gordonka. A későbbi cselló tanárom, Kelemen Magdolna megkereste az ének tanáromat, hogy válasszon ki három gyereket, akinek jó a hallása és hosszú ujjai vannak. Az egyik én voltam. Így történt, hogy októbertől már csellóra jártam, holott egy hónappal azelőtt még azt se tudtam mi is ez a hangszer.

 

 

Bővebben: Hefelle-Farkas Dorottya iskolánk volt növendéke, jelenleg szolfézs tanára

Még egészen kicsi voltam, amikor eldöntöttem, hogy szeretnék megtanulni hegedülni. Így már első osztályosként beiratkoztam az Aelia Sabina Zeneiskolába.

Úgy gondolom, hogy már egy-két év is meghatározó idő tud lenni egy iskolás életében, hát még az a másfél évtized, amit eltölthettem itt. Ezen évek alatt nem csak a zene alapjait tanulhattam meg, vagy azt, hogyan kell egy hangszeren játszani, hanem a zene révén olyan értékekkel gazdagodtam, amelyekre egész életemben büszke lehetek.

Bővebben: Kis-Fülöp Zsófia hegedű szakos növendék

Báll Dávid, DLA
zongoraművész, egyetemi adjunktus
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszéke

 


1989-ben, óbudaiként kezdtem el tanulmányaimat az akkor még Leövey Klára Ének-Zene Tagozatú Általános Iskolában. Az első tanévben az ütőhangszerekkel kezdtem el ismerkedni Balázs Oszkár tanár úrnál, majd második osztályban Karapetian Karin tanárnőnél zongora, Fáth Helga tanárnőnél pedig hegedű szakra is beiratkoztam.

                Zongorázni és ütőzni szüleim hatására kezdtem, míg a hegedülés azért tetszett, mert a nővérem is Helga nénihez járt, s így kedvet kaptam hozzá. A három hangszert hat évig párhuzamosan tanultam, de néhány év elteltével kiderült, hogy a zongora és az ütőhangszerek felé érzek igazi elköteleződést, a hegedű inkább csak hobbivá vált.

Bővebben: A zeneiskolai éveim

 Az állami zeneiskolák megalakulásának évében kezdtem el zongorázni az óbudai Állami Zeneiskolában Erdélyi Gáborné, Zsuzsa néninél. Szeretettel emlékszem vissza az ott eltöltött évekre, az iskolai versenyekre és szereplésekre. Még mindig izgalommal tölt el, ha az Óbudai Társaskör épületébe lépek, az egykori Frankel Leó Művelődési Házba; itt tartotta az iskola az ünnepi rendezvényeket és verseny-meghallgatásokat. Ez volt a színhelye azoknak a koncerteknek is, melyeket iskolánk igazgatója Till Ottó bácsi vezetett és ahol zenekarának koncertjein, mint kórustag sokszor énekelhettem. Ezek a  csodálatos, meghatározó élmények számomra a mai napig.

Zeneiskolai tanulmányaim alatt Ottó bácsi tartotta a zenetörténet órákat. Ilyenkor az igazgatói iroda néhány órára a zene szentélyévé változott és megtörténtek azok a csodák, melyek elindítottak a zene-tanítás felé. Elemeztük, hallgattuk a szebbnél-szebb zeneműveket és Ottó bácsi mesélt és magyarázott egyre elmélyültebben a muzsikáról.  Ő mutatta meg először nekem, hogy az értelmes és aktív zenehallgatás a szíveket is jobban meg tudja nyitni. Nem kellett azon gondolkodnom a Zeneakadémia elvégzése után, hogy hol kezdjem el tanári pályámat; az út az Óbudai Zeneiskolába vezetett vissza, ahol Ottó bácsi szeretettel fogadott. Emberi nagysága, személye, zenei tudása még most is példamutató számomra.

Bővebben: „az alma nem esik messze a fájától”

Beszélgetés Dr. Vigh Andreával, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektorával

 

- Először is arról mesélj kérlek, hogyan indultak a zenei tanulmányaid?

- Zenei tagozatos óvodába jártam, ami azt jelentette, hogy minden nap volt külön zenei foglalkozás, hároméves koromtól kezdve. Már az oviban kiderült, hogy nagyon jó hallásom van, mindent rögtön vissza tudok énekelni, nagyon tiszta hangom van és minden ritmust rögtön, hibátlanul vissza tudok tapsolni. Az óvoda igazgató asszonya azt mondta a szüleimnek, hogy próbáljuk meg a 3. kerületben ezt a bizonyos zenei tagozatos iskolát; megpróbáltuk, felvettek, és innentől kezdve azt kell, hogy mondjam, hogy eleve „elrendelt” volt az út.

- Először melyik hangszer lépett az életedbe?

- Először zongorázni kezdtem, de ez is kalandos volt, mert amikor az iskolában meghirdették a felvételit, én éppen beteg voltam, így nem vettem részt a meghallgatáson. Ezért anyukám bement a zeneiskolába – még akkor Till Ottó igazgató úrhoz -, és megkérdezte, hogy akkor az ő kislányával most mi lesz? Azt mondták neki, hogy menjen a kislány hegedülni. Erre anyu azt mondta, hogy oda nem megy, mert otthon nekünk zongoránk van… (ugyebár jó polgári családból származom…) Igen ám, de zongorán nincs hely – mondták, mire anyu addig-addig kérlelt és erősködött, míg végül felvettek zongorára, így kerültem Ács Zoltánné Éva nénihez.

Zongorázni is nagyon-nagyon szerettem, valószínűleg azért, mert Éva néni egy olyan szenzációs tanár volt (és egyébként nekem nem esett nehezemre a zene).

Bővebben: „A szeretetet és az élményt egy életen át visszük magunkkal…”

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 17
9 - 16
9 - 17
9 - 16
9 - 15

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube