Iván Gábor: - Oszi bácsi, légy szíves, avass be minket, hogyan kezdődött a zenei pályád?

Balázs Oszkár: - 1954-ben érettségiztem a Budapesti Eötvös József Gimnáziumban. Ebben az évben iratkoztam be a Szakszervezeti Zenésztovábbképző Iskola ütő tanszakára. Tanárom Jámbor Lajos tanár úr, a Fővárosi Operett Színház Zenekarának a timpanistája volt. Ezt megelőzően 10 éves koromtól pár évig hegedülni tanultam Kálmánchey Zoltától, a MÁV Szimfonikus Zenekar művészétől, első hegedűsétől, aki magántanárunk volt. Öcsémet, és húgomat is tanította. Felfedezte dallam improvizációs készségemet, és megharmonizált néhányat a „találmányaimból”. Egyben beavatott az összhangzattan rejtelmeibe. Később a zeneelmélet tanulmányaimat barátjánál, Major Ervin tanár úrnál folytattam a MÁV Zeneiskolában. Családi okok miatt a magánúton való hegedűtanulásunk sajnos megszűnt. Középiskolásként kerültem ismét „zeneközelbe”.  Az egyik barátom, aki jól zongorázott, a korunkbeli divatos jazz számokkal szórakoztatta a baráti társaságot. Amatőr dobosként segítettem neki én is a „házibulikon”, majd különböző rendezvényeken, iskolabálokon. Sikereink kapcsán beszéltek rá többen, hogy komolyabban kellene ezzel foglalkoznom. Az ő unszolásukra iratkoztam be az említett Szakszervezeti zeneiskolába.

Bővebben: Interjú Balázs Orszkárral

Iskolánk 50. évfordulója alkalmából itt az ideje, hogy megemlékezzünk a múltról és olyanok meséljenek nekünk, akik elsőkézben tapasztalták meg milyen is volt az Aelia Sabina akkoriban. A régebbi idők megannyi nagy tanár-egyénisége közül, Bognár Istvánné Éva néni az iskola volt zongora tanára, tanszakvezetője és igazgató helyettese volt talán az egyik legmeghatározóbb. Vele volt szerencsém megismerkedni, illetve interjút készíteni. Azon kívül, hogy már a 90. év közelében nagy számmal sorolhat fel dédunokákat, a mai napig tanít és lelkesen mesél tanári éveiről.

Bővebben: Bognár Istvánné iskolánk nyugalmazott zongora tanára