Zenekari nyugdijba vonulásom után Kenessey László igazgató úr felajánlott nekem egy furulyatanári fél státuszt. A zeneiskola egyre nagyobb bővülése révén  ebből egész státusz lett a mustármag és a csillaghegyi iskolában.

Eleinte csak furulya és fuvola oktatás volt, később ezek mellé minden fa és rézfúvós oktatása csatlakozott, ezek tanítására megfelelő hangszereken játszó fúvós szaktanárokat alkalmaztak.

 

 

Bővebben: Bokorné Győry Laura iskolánk nyugalmazott furulya tanár

Kisiskolás koromban kezdtem ismerkedni az orgonával, Mocsári tanító úr kán-tortanító volt és felfedezve szép hangomat, maga mellé ültetett a játékasztal elé.  Így kezdődött és maradt hangszerem az orgona mind a mai napig. A hangszer irányította figyelmemet a választható útra: Amikor érettségi után felvételiztem a Zeneakadémiára, első tanszakom az egyházkarnagyi szak volt, ahol Pécsi Sebes- tyén és Gergely Ferenc voltak orgonatanáraim.  Természetesen – már alsós gimnazista voltam – csatlakozott hozzá a zongora is. Az Akadémián Wehner Tibor és Ferenczy György voltak mestereim.

 

 

 

Bővebben: Varga Károly

Örömmel vettem a kérést, hogy készítsek interjút nemrég nyugdíjba vonult kolléganőnkkel, Varga Ágival. Tizenhat évvel ezelőtt ismertem meg egy kerületi rajzversenyen, ahol szervezőként tüsténkedett. Én abban az évben kerültem Óbudára tanítani. Ági akkor még nem volt az Aelia Sabina tanára, „csak” kerületi kolléganők voltunk, de amióta megismertem bámultam azt az energiát, és derűt, amivel tanított, versenyre készítette tanítványait, vezette a kerületi rajz munkaközösséget, majd művészeti iskolánkban a képzőművészeti tanszakot. Az iskolai feladatok mellett mindig maradt ideje saját alkotó munkára és a kerületi művésztanárok kiállításának szervezésére is. Mindig tevékeny, fáradhatatlan. Mostani beszélgetésünk helyszíne is az a terem, ahol nyugdíjasként délutáni rajzszakkört tart gyerekeknek. Mikor megérkeztem még pakolta el a rajzfelszereléseket a foglalkozás után.

 

 

Bővebben: Visszaemlékezés H. Varga Ágnessel

Tanszak- gitárzenekar- és szakszervezeti vezetőként másfél állásban nem beszélve a családanyaságról, majd az igen aktív nagymamaságról, azt lehetett érzékelni, hogy mindig tele vagy energiával, fáradhatatlannak tűntél. Ma is így van ez?

Szerintem erre születni kell. Kisgyerekkorom óta mindig is szerettem belefolyni a közösség életébe, vezetni, irányítani, a közösségért tenni. Nem véletlenül voltam kisdobos- úttörővezető, nótafa, és ahogy felnőttem, ez a késztetés mindig csak erősödött bennem. Hihetetlenül szeretem az embereket, a kollégáimat és természetesen a szakmát. Szeretek mindig megújulni, együtt, közösségben, célokat kitűzve.

A fáradtság -hála Istennek- a mai napig nem ismert fogalom nálam, minden reggel úgy kelek fel, hogy rengeteg tennivalóm van, és ugyanígy fekszem le, tele a fejem újabb és újabb gondolatokkal.

 

 

Bővebben: Topa Zoltánné

Be kell vallanom, ez az interjú végre alkalmat adott egy olyan  találkozásra, amit időhiány miatt sohasem sikerült összehozni. Koncerteken, zenekari találkozókon, telefonon persze beszéltünk, de most végre tudtunk egy jót „dumálni”, otthoni környezetben, felszabadultan. Persze az idő így sem volt elég. Előre sejtettem, hogy a beszélgetés inkább magánjellegű lesz, nagy nevetésekkel, régi és újabb személyes élmények, események elmesélésével tarkítva. Azért megpróbáltam lejegyezni a zeneiskolára vonatkozó, múltidéző gondolatokat.

Aki kérdez: a tanítvány Papp Csilla, aki válaszol: a mester Cserta Ida Cecília

Bővebben: Mester és tanítvány

MOTTÓ: LEGYEN A ZENE MINDENKIÉ!

Szóljon a mese egy kislányról. Aki elindult, hogy meghódítsa a Zeneakadémiát, s az értékes emberekről, akik segítették őt ebben.

Kiskoromban nagyon szerettem ÉNEKELNI. Anyai nagyszüleimnek bérlete volt az Operába, Erkelbe, magukkal vittek, így hát megtanultam, a legszebb melódiákat. Az Újlaki templomban apai nagymamám csodás hangja szárnyalt.

Bővebben: Lőrincz Ildikó visszaemlékezése

Hegedű tanár, karnagy, énekkar vezető. Debrecenben született 1927. június 14-én. Édesapja ihletésére kezdett hegedülni a debreceni zeneiskolában Szendi Tihamér majd Búza Gábor tanítványaként. 1941-ben 14 évesen megnyerte a Hubay hegedűversenyt. Tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű szakán Zempléni Mária, Végh Sándor és Gábriel Ferenc növendékeként végezte. Kamarazenét Weiner Leótól, énekelni pedig Závodszky Zoltántól tanult A Népművelési Intézet karnagy képzőjében Kóródi András tanítványa. 1950-tõl 1975-ig a Kertész utcai Gyakorló Zeneiskola ifjúsági zenekarának vezetője. ahol Sándor Frigyes igazgató indította el a zenekart. Ezek az évek adták zenei élete alapját. 1975-ben Till Ottó felkérésére került a III. kerületi Mókus utcai (Aelia Sabina AMI) Zeneiskolába ahol hegedű tanár, zenekarszervező majd tanszakvezető. Emellett a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola zenekarának is vezetője. 1974 és 1978 között a KÓTA szimfonikus és kamarazenekari tagozatának titkára, számos egyéb funkciót is betölt. 1975-1998-ig működött az Aelia Sabina Zeneiskolában, majd a Budakalászi Zeneiskolából ment nyugdíjba. 

Bővebben: Kutasi Margit

 

Miután öt év zongorázás után x-edik tanárom eltanácsolt, akkor jött szembe a trombita. A kerületi zeneiskola kezdő, fiatal tanárának gyűjtött tanszakot, megkérdezték tőlem is búcsúzóul, nincs-e kedvem zongora helyett trombitálni. Tizenkét-három éves voltam. Persze hogy volt. Eleinte állítólag jól is ment, de aztán váltották egymást a tanárok, én meg egy erős gimnáziumba kerültem, kedvem alábbhagyott, kimaradtam. (Máig ott lóg szüleimnél a falon a kézzel írott nyilatkozat, hogy mire szeretném fordítani az így nyert időt.) Egy év se telt el, bátyám osztálytársa megkérdezte, nem akarok-e elmenni az ő „nagyonjó” tanárához. Akartam. Elvitt hozzá: ő volt „GABI NÉNI”. 

 

 

Bővebben: Komlóssyné Losonczi Gabriella

A III. kerületi Aelia Sabina Zeneiskola idén ünnepli 50. jubileumi évfordulóját. Ebből az alkalomból beszélgettem Herczegh Mária fuvolatanárral, aki 1972-től 2009-ig meghatározó alakja volt iskolánknak.

Bővebben: „A második otthonom volt a zeneiskola”

Iskolánkban, a Váradiban valamikor régen a rajztagozatot a megszűnés fenyegette óraszám csökkentések miatt, de az Aelia Sabina megmentette, mert átvette. Így folytatódhatott a művészeti oktatás. Eleinte alsósoknak a népi mesterségek alapjait is taníthattuk, volt nemezelés, szövés, gyöngyfűzés, hímzés, agyagozás,  zsugorka, festés, rajzolás, szobrászkodás mellett. Ekkor még forgószínpad szerűen tartottuk a foglakozásokat, így mindenki mindenben kipróbálhatta magát.

Bővebben: Győrődiné Ónodi Katalin

Helga néni.

Fogalom a III. kerületi Zeneiskolában.

Helgát ismerek néhányat, de Helganéni (így fogalomként, nincs máshol)

 

 

 

Bővebben: Fáth Helga iskolánk volt hegedű tanára

1. oldal / 2

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 17
9 - 16
9 - 17
9 - 16
9 - 15

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube