Rólunk írták, mondták

Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény

A 3/2002. (II. 15.) OM rendelet alapján, az alapfokú művészetoktatási intézmények 2007. évi szakmai minősítő eljárásának eredményeként.

A Szakmai Minősítő Testület nevében: Lévai Péter elnök

Köszönöm,

hogy a hangszertanulás folyamán a zenélni tudás örömének elsajátítása mellett a tanárokkal, mint kíváló pedagógusokkal való személyes kapcsolat is gazdagította gyermekeim életét.

Nagycsaládos anyuka

Friss diplomásként a Fővárosi Zeneiskola Szervezet 3. sz. Körzeti Zeneiskolájában kezdtem pedagógus pályámat 1958-ban két tagiskolában.

Amikor az ún. Tanácstörvény a kerületi Tanácsok hatáskörébe utalta – többek között – a zenetanítást is, nem volt nehéz döntenem, hogy melyik kerületet válasszam. Till Ottót jól ismertem. Az Árpád gimnáziumi tagiskolában hegedűtanár kollégám volt, 1963-tól pedig már zenekarának nyári táborait is segítettem. Óbuda meg már akkor is fejlődő kerületnek ígérkezett.

 

Talán kevesen tudják, hogy a Fővárosi III. kerületi Állami Zeneiskola 1968-ban, az indulásakor a Kiscelli utcai Általános Iskola II. meletén egyetlen pici helyiséget kapott irodának. Itt intézte a tanévkezdést a kétszemélyes iskolavezetés: Till Ottó igazgató és Decsényi Jánosné iskolatitkár. Pár hónap után ugyanitt a földszinti lakásba költözés már nagy előrelépésnek számított.

1969-től húsz évig voltam igazgatóhelyettes. Kezdetben tartottam az ismeretlen feladattól, de a most már háromtagú iskolavezetés szinte családias együttműködése folytán simán adták magukat a teendők.

Az önálló Zeneiskola első évtizedét Till Ottó igazgató a „nyugtalan növekedés” korszakaként jellemezte: kerületi rekonstrukció (a növendéklétszám 598-ról 1038-ra, a tanári 31-ről 73-ra nőtt); újabb „költözések”: Kerék utcai, Mókus utcai iskola; tantervi reform; bérgazdálkodási és munkáltatói jogkör feladatai.

Ez utóbbi kettőben meglehetősen gyakorlatlan volt az iskolavezetés. De a MES-osztály megértő segítsége, a második igazgatóhelyettes dr. Erdélyi Gáborné kinevezése és iskolatitkárunk jó érzékkel párosult precizitása átsegített a nehézségeken.

Till Ottó kezdettől fogva törekedett a jó munkahelyi légkör megteremtésére. Meggyőződése szerint a jó légkör csak demokratikus lehet. Ehhez kölcsönös bizalom, őszinte emberi magatartás szükséges. Ezt hirdette egész intézményvezetői tevékenysége, ezért jöttek szívesen a III. kerületbe tanítani a kollégák.

A 70-es évek közepén Zeneiskolánkban talált otthonra a – később Óbudai Népzenei Iskolává fejlődött – népzenei tagozat Béres János furulyaművész vezetésével.

A Zeneiskola befogadta a balett tagozatot is, az 1985/86-os tanévtől működött. Talán az alapfokú művészeti iskolatípus csírája lehetett?

Zeneiskolánk öt tanára segítette a fővárosi zeneiskolákat mint vezető pedagógus.

Nagy nyeresége volt intézményünknek a megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyű hegedűtanárunk, szakfelügyelőnk Kállay Géza, a modern európai és japán zenepedagógiai törekvések, valamint a sajátos magyar kodályi zenepedagógiai koncepció alapján kidolgozott csoportos hangszeres előkészítő „szülőatyja”.

Még sok más emlékre is rátaláltam a 70-es, 80-as években vezetett zeneiskolai füzeteimben, a beszámolókban, a jelentésekben és más dokumentumokban. Például az 1985-ös „összegző látogatás” egyik résztvevőjének véleményére: „Ennek a Zeneiskolának van koncepciója!” – Azután: a Balatonszabadi-sóstói mávészeti szaktáborok!

Ezek mindegyike tanárnak, növendéknek egyaránt igazi élményt jelentett. – Szívesen gondolok még a tanítás utáni, késő estébe nyúló „szakmázásokra”, s ha akadt mivel, koccintásokra. – Az 1971-ben és 1978-ban ugyan meghiúsult, de 1990-ben mégis megvalósult „álomra”: az „Óbudai Aelia Sabina Zeneiskola” névfelvételre.

Végül még egy személyes emlék a 70-es évek közepéről. Két muzikális 5. osztályos, B-tagozatos zongorista növendékünk esetében valahogy nem volt evidens a szakközépiskolai felvételi. Igazgatónk szerint nem a zongora volt az ő hangszerük. Ezért pár órában alkalmazta Gábos Ilona hárfaművészt, akinél a következő tanévben zongora mellett hárfázni tanultak. Még egy gyakorlóhárfát is sikerült szerezni. Mindketten megtalálták hivatásukat ezen a hangszeren. Szederkényiné Horváth Márta jelenleg az Aelia Sabina Művészeti Iskola tanára. Akinek kezéből pedig – ha még élek – ősszel átveszem gyémántdiplomámat, Vigh Andrea hárfaművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora, aki hat éven át növendékem volt.

 

Túry Éva
aki húsz évig szakmai társa,
utána hites felesége volt Till Ottónak

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 17
9 - 16
9 - 17
9 - 16
9 - 15

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube