Mind a négy gyermekünk növendéke volt az Aelia Sabina zeneiskolának. Hogy ez mit jelentett és jelent nekünk ma is, arról szól ez a pár mondat, időrendi sorrendben, kezdve a legidősebbel:

Benedek (24 éves)

 A rendkívüli sporttehetséget felmutató kisfiú, hogy  zenei nevelést is kapjon, 2005-ben felvételizett ütőhangszerre, ahol Kovács Tibor tanár úr növendéke lett. A következetes és áldozatos munka olyannyira meghozta gyümölcsét, hogy a sportnak hátat fordítva, érettségi vizsga utána a Bartók Béla Konzervatórium jazz-tanszakán folytatta tanulmányait, majd két konzis év után felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz-tanszakára, ahol 2017-ben előadóművészi oklevelet szerzett. Jelenleg két jazz-formáció, és a Magyar Állami Operettszínház tagja. (Évekig, amíg csak lehetett, visszajárt a zeneiskola ütőhangszeres big band-jét erősíteni.)

Barnabás (22 éves)

 A nyakigláb fiatalembert a néptánc iránt érzett szenvedély már kisiskolás korában elragadta, ahol első sorban a Turcsánné Horváth Annamária vezette Kincső Együttesben Ónodi Béla keze alatt fejlődött és táncolta koreográfiáit. Ezzel párhuzamosan zongorázni tanult előbb Takács Judit, majd Karapetián Karine vezetésével (aki maga csomagolta be Barnus ellenőrzőjét Micimackós csomagolóba, hogy rendben legyen). Az itt szerzett zenei ismeretek segítségével a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában tanult tovább és a Kincső együttes állandó tagja volt. Érettségi után a Táncművészeti Főiskola Néptánc tagozatán tanult két évig, kincsős táncosok készítették fel. Jelenleg első éves színihallgató a Kaposvári Művészeti Egyetemen. Egy beszélgetésünkkor elmondta, mennyire hálás, hogy megtanult zongorázni és tud táncolni,  mert ez hatalmas előny a pályán.

Domonkos (20 éves)

 Harmadik fiúnk maga választotta a hegedűt hangszeréül. Radics Mihálynál, majd Rudolfné Lakatos Zsuzsánál tanult, és ahogyan cseperedett, a tanárnővel nagyon jó szakmai és emberi kapcsolatot alakított ki. Domi hegedűtudása lehetővé tette, hogy a zeneiskola zenekaraiban aktívan részt vehessen. Gáspár Katától zongorázni is tanult, és így felvételizett a kántorképzőbe, ahol három évet el is végzett.) Más közösségekkel is muzsikált, részt vett egyházi és világi eseményeken, mint közreműködő. Ő nem zenei pályát választott, egy angliai egyetemen tanul, de fontolja, hogy belép az egyetem zenekarába.

Ágoston (14 éves)

 A legkisebb fiúnk is ütőhangszerezni kezdett, szintén Kovács Tibor tanár úrnál, azonban az ő életében a sport mindent elsöprő lendülettel lépett be, két éven keresztül párhuzamosan próbált mindkét ágban helyt állni, azonban döntést kellett hozni. De mindez a zene szeretetét nem befolyásolja, ma is szívesen leül a gyakorló-dobunkhoz, (melyet jobbára édesapjuk, afféle amatőr dobos használ).

 Zárásul meg kell említenem, hogy meghatározó könnyebbség volt a zeneiskola jelenléte az Óbudai Szent Péter és Pál iskolában, ekkoriban mindkét intézményt Kenessey László vezette, egyrészt, az iskola életét, mindennapjait áthatotta a zene, másrészt elmondhatatlan könnyebbség volt helyben megoldani a zenei órákat, mások ezért akár órákat is utazhatnak.

 Személyes kiemelkedő élményeink a tanári koncertek, mivel hihetetlenül magasan kvalifikált muzsikus-tanárok kápráztattak el bennünket, ugyanakkor gyermekeinknek méltó példaképei lehettek (és természetesen ma is azok.)

Fenti sorokkal szeretnénk köszönetünket nyilvánítani az iskolavezetés és a zenepedagógusok áldozatos munkájáért.  Gyümölcsei tovább élnek családunkban.

Kárpáti Attila
Kárpátiné Smidróczki Éva