Még egészen kicsi voltam, amikor eldöntöttem, hogy szeretnék megtanulni hegedülni. Így már első osztályosként beiratkoztam az Aelia Sabina Zeneiskolába.

Úgy gondolom, hogy már egy-két év is meghatározó idő tud lenni egy iskolás életében, hát még az a másfél évtized, amit eltölthettem itt. Ezen évek alatt nem csak a zene alapjait tanulhattam meg, vagy azt, hogyan kell egy hangszeren játszani, hanem a zene révén olyan értékekkel gazdagodtam, amelyekre egész életemben büszke lehetek.

Zeneiskolai tanulmányaimat hegedű tanáromnál, Kékesiné Tatai Annánál kezdtem, aki végzős évemig tanárom maradt, és figyelemmel kísérte fejlődésemet. Szerencsésnek tartom magam, hogy találkozhattunk, hogy Ő indított el a zenélés útján, mutatta meg a zene szeretetét. Hosszú éveken keresztül nevelt. Nem csak szakmailag foglalkozott velem, hogy minél jobban, és minél többet átadjon zenei tudásából, hanem a közösen eltöltött idő alatt a személyiségemet is formálta. Biztatott és vigasztalt, amikor szükségem volt rá. Példát mutatott a felelősség vállalásról, és arról, hogy a kitartó munka meghozza eredményét, örömét.

Hegedű tanulmányaim befejeztével, kamara szakra jelentkeztem. A szakon eltöltött négy évem alatt Pápista Andrea tanárnő, Banuné P. Malgorzata tanárnő és Kenessey László tanár úr tanított, és általuk ismertem meg az együtt zenélés fontosságát. Megtanultam megosztani a figyelmemet, és megtapasztaltam, hogy milyen különböző, immár nem csak vonós hangszerekkel valami újat alkotni. Kenessey tanár úr jó hangulatú óráin tovább mélyíthettem tudásomat. Rávezetett arra, hogy a művek előadásakor a technikai tudás mellett milyen fontos a kamarazenei művek értelmezése is. Szakértelme meghatározó volt fejlődésemben.

A szombat délelőtti zenekari órákon, Héja Benedek tanár úr vezetése alatt megismertem a csapatmunka fontosságát, a törekvést arra, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk, valamint értékelni és elismerni a tanárom és más diáktársaim munkáját, tehetségét. A zenekarban könnyű volt barátokat szerezni, hiszen valamennyiünket összekötött a zene szeretete. A számtalan fellépés alatt szebbnél szebb helyeken zenélhettünk, és büszkeséggel tölt el, hogy immáron évek óta a Nemzeti Galéria visszatérő fellépői lehetünk.

Zeneiskolás tanáraim révén lehetőségem nyílt bepillantást nyerni a harmadik kerület zenei életébe. Más zenekarokhoz is csatlakoztam, ahol tovább képezhettem tudásomat. Újabb és újabb barátokkal, élményekkel, és a zeneirodalom számomra eddig ismeretlen műveivel gazdagodtam.

Bár végül nem választottam a zenei pályát hivatásomként, a hegedülés a mai napig aktív része maradt az életemnek. A zene környezetében, a tanáraim támogatásával nőttem fel, formálódtam és váltam azzá az emberré, akivé szerettem volna.

Kívánom az utánam következő generációknak is, hogy ugyanolyan sok örömet, élményt gyűjtsenek zenei tanulmányaik során, mint amennyit én kaptam az Aelia Sabina Zeneiskolától az ott eltöltött 15 évben.

Kiss-Fülöp Zsófia