Örömmel vettem a kérést, hogy készítsek interjút nemrég nyugdíjba vonult kolléganőnkkel, Varga Ágival. Tizenhat évvel ezelőtt ismertem meg egy kerületi rajzversenyen, ahol szervezőként tüsténkedett. Én abban az évben kerültem Óbudára tanítani. Ági akkor még nem volt az Aelia Sabina tanára, „csak” kerületi kolléganők voltunk, de amióta megismertem bámultam azt az energiát, és derűt, amivel tanított, versenyre készítette tanítványait, vezette a kerületi rajz munkaközösséget, majd művészeti iskolánkban a képzőművészeti tanszakot. Az iskolai feladatok mellett mindig maradt ideje saját alkotó munkára és a kerületi művésztanárok kiállításának szervezésére is. Mindig tevékeny, fáradhatatlan. Mostani beszélgetésünk helyszíne is az a terem, ahol nyugdíjasként délutáni rajzszakkört tart gyerekeknek. Mikor megérkeztem még pakolta el a rajzfelszereléseket a foglalkozás után.

 

 

A kezdetekről, pályájának indulásáról kérdeztem.

- Tiszalökön születtem 1954-ben, gyerekkoromat ott éltem. Azóta festek, rajzolok. A nyarakat a mai napig a Tisza partján töltöm, képeim motívumait részben ott gyűjtöm. Tudatos választás volt a tanári pálya. Szerettem a kis gyerekeket, kamasz koromban a szomszédba jártam dajkálni őket. Példaképként apai nagyapám állt előttem, aki rajztanár, majd később iskolaigazgató volt. - emlékszik vissza Ági.

Nyíregyházára járt tanárképzőre, ahol két mesterétől (Pál Gyula, Horváth János) a képzőművészet sokszínűségét, sokféle technikai ismereteket, akkori friss szemléletmódót tanulhatott.

Művésztelepeken építette tovább tudását: Mártély, Zebegény, Hajdúnánás, Bélatelep. A Tokaji Nemzetközi Alkotótáborban szerette meg és mélyítette el a rézkarc technikát. Ági 26 éve költözött Budapestre. A Fodros Általános Iskolában tanított rajz- és vizuális kultúrát, majd a kerületi rajz munkaközösséget is összefogta.

- Hogyan kerültél tanárként iskolánkba?

- Együtt álltunk a Fazekas folyosóján és vártuk a gyerekeket szombatról-szombatra, a Fővárosi Rajzversenyen Ónódy Katival. Beszélgetés közben kérdezte, hogy nincs-e kedvem a szakköröseimmel bekapcsolódni a képzőművészeti oktatásba? Ő vezette akkor az Aeliában a képzőművészeti tanszakot. Igent mondtam. Kihasználva a rézkarc iránti vonzalmamat, grafika főtárggyal indítottuk a képzős oktatást a Fodrosban. Pár évig párhuzamosan vittem az általánosban a rajzoktatást és a képzőt, majd olyan sok művészetis csoportom lett, hogy átkerültem az Aelia Sabinába főállásba. Ónódy Kati nyugdíjazása után pedig átvettem a tanszak vezetését is, amit egészen addig csináltam, míg én is nyugdíjba nem mentem.

- Miben adott mást a művészeti oktatás, mint az általános iskolai rajztanítás?

- Magasabb szervezettséget jelentett, önként jöttek a gyerekek ezért érdeklődőbbek is voltak, hiszen az iratkozott be, akit érdekelt a festés-rajzolás. A nagy feladatot az jelentette, hogy ott tudom-e tartani a csoportban akár több évig is őket, hiszen képzőn nem az iskolai kötöttség tartotta ott a gyerekeket, hanem az érdeklődésük. Próbáltam egy játékos hangulatú világot megteremteni a foglalkozásokon, ahol az ott töltött órákat egy szabadabb hangulatú alkotó munkának érezték a gyerekek.

- Neked, mint alkotónak van-e kedvenc technikád? És ezt beépítetted-e a foglalkozásba?

- Az akvarell és a rézkarc a két kedvenc. Mivel grafika szakos csoportokat indítottam a Fodros bázis iskolában, ezért a sokszorosító grafika több fajtáját is ki tudtuk próbálni a gyerekekkel, pl.: a papírmetszetet, monotípiát, fóliakarcot és rézkarc nyomatokat is készítettünk.

- Szeretted a tanszakvezetői munkát?

- Igen. Jó volt a kollektíva, össze tudtunk dolgozni, segítettük egymást. Együtt találtuk ki a versenyek tematikáját, milyen kiállításokat szervezzünk.

- Vannak-e tanítványaid, akik a középiskolában is a képzőművészet felé orientálódtak?

- Még a Fodrosból több tanítványom is képzőművész lett, egy pedig iparművész, keramikus. A képzős tanítványaim közül Sütő Kitti ment a kisképzőbe, illetve Homályos Rékát most vették át az Árpád Gimnáziumból a kisképzőbe.

Ági saját alkotó tevékenységéről és sokszínű, támogató pedagógiai munkájáról így fogalmaz középiskolája, a Tiszavasvári Váci Mihály Gimnázium jubileumi évkönyvében (2013):

„A festészet és a színek világa munkáimban újra visszatér. Az olajjal egyenrangú technikának tekintem az akvarellt, a pasztellt. Kísérletezem vegyes anyagokkal, festményeimen különleges felületek kialakításával is. A hagyományos táj-témák örömfestészete fogva tart. A szabadban festés csodái, a tájak atmoszférája lendületet, frissítő energiát adnak. Képeim témája a Duna, nyáron a Tisza.

Mélyebb tartalmakat, belső reflexiókat ábrázolok figurális képeimen. Az emberi kapcsolatok, viszonyok képpé formálása foglalkoztat az utóbbi időben. Rendszeresen kiállítok Budapesten és vidéken.

SZÍNKÖR néven 10 éve vezetek felnőtteknek és középiskolásoknak egy képzőművészeti kört. A tagok kora, foglalkozása különböző. A felnőtteket az alkotás vágy vezeti, a fiatalok továbbtanulás miatt jönnek. Mindenki a saját tempójában, saját szintjéhez igazodva dolgozhat: csendéletek, modell utáni tanulmányok, vázlatok, fotók alkotó feldolgozása különböző technikákkal. Megismerkednek kompozíciós, téri, formai problémák megoldási lehetőségeivel. Egyéni látásmódjuk kialakítására törekszem.”

- Milyen a kapcsolatod most nyugdíjasként a volt kollégákkal?

- Az elmúlt években többször is hívtatok zsűrizni, kiállítás megnyitóra. Az iskolavezetés ősszel kérte, hogy a Bartók illusztrációkból segítsek összeválogatni a gyerekmunkákat az albumhoz. Örülök ezeknek a kéréseknek és szívesen megyek.

- Visszatekintve a képzőművészeti oktatásra iskolánkban, van-e számunkra, most tanító kollégáknak valami üzeneted, útmutatásod, ami segítheti munkánkat, adhat egy kis pluszt a munkánkhoz?

- Talán jobban ki kéne használni azokat a lehetőségeket, hogy egy nagyvárosban tanítotok, ahol pezsgő művészeti élet folyik. Meg kellene találni a kapcsolódási pontokat ehhez a lehetőségekhez. Ezt így utólag hiányosságnak érzem a munkánkból.

Viszont a pályázatokkal kapcsolatban az az érzésem, hogy jobban kell szelektálni, hogy melyiken vesztek részt, mert a túl sok pályázat megfojtja a szabad alkotó munkát. Ne az legyen a cél, hogy minél több pályázaton indítsátok a gyerekeket, hanem az alkotó munka és hogy mit szeret a gyerek. Véleményem szerint ne a versenyszemlélet, hanem a gyerek világa, személyisége legyen a fontos munkátokban. 

A művészeti iskolán belül pedig, akár az órákon, akár órán kívüli foglalkozásokon tudatosabban lehetne összekapcsolni a zenei és a képzőművészeti minőségeket.

- Köszönöm Ági az interjút! A gondolatokat megosztom a kollégákkal. Az ő nevükben is további kreatív, alkotó munkában mozgalmas nyugdíjas éveket kívánunk!

Beszélgetés után Ági még megmutatta a gyerekek most készült munkáit, beszélgettünk kiállítási terveiről és az év végi művésztanár kiállítás szervezéséről. Mint mondtam fáradhatatlan, és tele van tervekkel.

 

Az interjút Tóth Márta a képzőművészet tanszak vezetője készítette

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Nyitvatartás:
Hétfő - péntekig: 9.00 - 19.30

Térítési díjak befizetésével
kapcsolatban:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 


 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube