Rólunk írták, mondták

Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény

A 3/2002. (II. 15.) OM rendelet alapján, az alapfokú művészetoktatási intézmények 2007. évi szakmai minősítő eljárásának eredményeként.

A Szakmai Minősítő Testület nevében: Lévai Péter elnök

Köszönöm,

hogy a hangszertanulás folyamán a zenélni tudás örömének elsajátítása mellett a tanárokkal, mint kíváló pedagógusokkal való személyes kapcsolat is gazdagította gyermekeim életét.

Nagycsaládos anyuka

Be kell vallanom, ez az interjú végre alkalmat adott egy olyan  találkozásra, amit időhiány miatt sohasem sikerült összehozni. Koncerteken, zenekari találkozókon, telefonon persze beszéltünk, de most végre tudtunk egy jót „dumálni”, otthoni környezetben, felszabadultan. Persze az idő így sem volt elég. Előre sejtettem, hogy a beszélgetés inkább magánjellegű lesz, nagy nevetésekkel, régi és újabb személyes élmények, események elmesélésével tarkítva. Azért megpróbáltam lejegyezni a zeneiskolára vonatkozó, múltidéző gondolatokat.

Aki kérdez: a tanítvány Papp Csilla, aki válaszol: a mester Cserta Ida Cecília


Cserta Ida Cecília és Till Ottó

 Mi az első gondolatod a zeneiskola említésekor?

– Két név ugrik be. Ottó bácsi és Kállay Géza. Mindketten meghatározó személyiségek voltak az életemben. Till Ottó volt a zeneiskola igazgatója, amikor növendékként először beléptem az iskola kapuján, majd  főnököm, Kállay Géza a kedvenc hegedűtanárom, később kollégám.

– Úgy tudom hozzám hasonlóan eleinte te is zongorázni szerettél volna.

– Így igaz, de a barátnőm Németh Teri, akivel egy házban laktunk –évek múlva szintén a zeneiskola hegedűtanára így kollégám lett- hegedült. A szomszéd bácsi szintén, akitől elleshettem a hegedülés kezdeti fortélyait. Pár évig nála tanulhattam. Tőle kerültem a zeneiskolába Bagyó Lili nénihez 9 évesen – ekkor már teljesen beleszerettem a hangszerbe – majd Himpfner Mária nénihez, és jóval később, a továbbképzőben Kállay Gézához.

– Mesélj róla.

– Fiatal, kezdő, lelkes, „ lobogó szívű” tanár volt, akitől később szakmabeliként is rengeteget tanultam. Pályám elején a BM zenekarban játszottam 5 évig. Közben Ottó bácsi hívott a zeneiskolába tanítani. Fél állásban el is kezdtem. Ebben az időszakban Kállay Géza rengeteg szakkört tartott az iskolában. A zenekarozás miatt nem tudtam részt venni mindegyiken. Géza szerette volna, ha teljes mellszélességgel a tanításra koncentrálok. Meg is jegyezte egyszer: „Ez a lány úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs. Miért nem hagyja ott a zenekart?”

A másik maradandó emlékem: Már növendékem voltál, amikor egy versenyre készültünk. Géza és Ottó álltak a tanterem ajtaja előtt és hallották ahogy felváltva játsszuk Schubert Impromtu-jét. Géza megjegyezte: „Most még lehet hallani, hogy ki játszik.”

Ő és Vali néni vezette a Bolhacirkuszt, ami az aprók zenekarának fedőneve volt. A növendékeknek innen egyenes út vezetett az Úttörőzenekarba.

– A Martos Flóra (a mai Óbudai) gimnáziumba jártál középiskolába, majd később felvételiztél  a  konziba.

– Igen, viszonylag későn kerültem a konziba, a felvételire Kállay Géza készített föl.

– Fantasztikusan nézel ki most is, két gyermekkel négy unokával a hátad mögött. Csinos vagy, mint mindig, sokkal fiatalabbnak nézel ki a korodnál. Ez régen is így volt.

– Kezdő tanárként a Zápor utcai iskolában tanítottam. Megbeszélést tartottam a növendékeimmel az egyik teremben. Hangosabbak lehettünk a kelleténél, mert hirtelen kivágódott az ajtó és egy tanárnő, méregbe gurulva kiabált: „Megmondtam, hogy tanár nélkül nem lehettek a teremben!” Meglepődve vette tudomásul, amikor közöltem vele, hogy én vagyok a tanár.

– Milyen szerencse, hogy én is a Zápor utcai suliba jártam, így hozzád kerülhettem. Említenél néhány nevet az első növendékeid közül?

– Cser Ildi, Szél Imi, Pethő Ibi, Salamon Tibi. Te a következő évben kerültél hozzám és az első tanítványom voltál, aki zenész lett.

– Hány növendéked került még zenei pályára?

– Ha jól számolom 18. Többek között Morvay Jutka, Csonka Balázs, Türk Zsuzsi, Antal Emese.

– A másik helyszín, ahol később tanítottál a Kerék utcai iskola. Az én gyerekeim már ide jártak hozzád.

– Igen, egy ideig a Zápor és a Kerék suliban voltam párhuzamosan, később sikerült kiépítenem a Kerékben a tanszakomat és mindvégig itt maradtam. Rudi fiam születése után kezdtem egész állásban tanítani.

– Mint növendék szerettél a zeneiskolába járni, hogy érezted magad tanárként?

– Nagyon jól. A rendkívül kellemes légkör, amit Ottó bácsinak köszönhettünk, a fantasztikusan összetartó hegedűtanszak, a sikerélményeim a tanításban mind hozzájárultak ehhez. Ottó bácsi kamarazenekarában játszott a vonós tanszak összes tanára és persze rajtuk kívül is rengeteg fantasztikus személyiség. Fáth Helga, Tomcsányi Teri, Korondy Ági, Kelemen Magdi, Bakó Enikő, Kertész Pista, Horváth Anikó, Manchin Robi, Szabó Pista, Egervári Anikó, Albert Gizi. Heti egy próbára mindig összejöttünk. Szoros kapcsolat alakult ki közöttünk. A Kiscelli utcában volt az Úttörőház, ahol a próbák folytak. Itt, vagy valakinek a lakásán, máskor is találkoztunk, ahol beszélgettünk, buliztunk. Kiállításokra, koncertekre jártunk közösen. Ottó bácsival a próbákon, a próbákon kívüli összejöveteleken, a közös programokon is lehetett beszélgetni az iskolát érintő kérdésekről, problémáinkról. Tőle nem kellett audienciát kérni, bármikor bemehettünk hozzá az iskolában is. Az irodája mindig nyitva állt.

– Azokat a legendás „Badacsonyi táborokat” máig emlegetitek.

– A nyári zenekari táborok megalapozták a későbbi Óbudai zenekar mai napig tartó sikerét. Három hét „tömény” együttlét, próbák, amiket év közben hetente egyszer tudtunk csak kivitelezni. Badacsonytomaj felejthetetlenül bevésődött minden jelenlévő agyába, örökre. Eleinte rendkívül nomád körülmények között táboroztunk. Pl. szalmazsákokon aludtunk. De ott akkor minden izgalmasnak tűnt. És persze fiatalok voltunk. Esténként térzenét adtunk, nagy sikerrel. Egervári Anikó, Albert Gizi és én, Mendelssohn Nászindulójának dallamára írtuk meg az „Éljen szeretve tisztelt Ottó a karvezetőnk!” szövegű dalt, amit fennhangon énekeltünk a többiekkel együtt. A mai napig „Badacsonyi napok” néven fut az évi szokásos zenekari találkozó itt Óbudán, az Óbudai Társaskör épületében.

– Mit jelentett a zeneiskola a kerület életében?

– Óriási presztízse volt a zeneiskolának. Megkülönböztetett figyelemben részesültünk.

– Az a tapasztalatom, és nem tartom véletlennek, hogy a zenetanárok szinte kivétel nélkül gyermekeiket is beíratják zeneiskolába. Tudják, hogy az ember érzelmi fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges a zenetanulás. Mindkét fiad idejárt zeneiskolába. Rudi hegedült, Dani csellózott.

– Dani Gila Katihoz járt csellózni. Rettenetesen mozgékony gyerek volt, így a csellózást, végül felváltotta a sport. Rudi nálam tanult hegedülni és el is kezdte a konzit, de egy hónap múlva rájött, hogy mégis más az ő útja. Hűha! Most veszem csak észre, hogy elszaladt az idő. Ne haragudj, rohannom kell.

– Persze, tanítani kell menned.

– Ma kivételesen az unokámat viszem hegedűórára.

 

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 17
9 - 16
9 - 17
9 - 16
9 - 15

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube