Hegedű tanár, karnagy, énekkar vezető. Debrecenben született 1927. június 14-én. Édesapja ihletésére kezdett hegedülni a debreceni zeneiskolában, Szendi Tihamér majd Búza Gábor tanítványaként. 1941-ben, 14 évesen a Hubay hegedűverseny legfiatalabb díjazottja lett. Tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hegedű szakán, Végh Sándor és Gábriel Ferenc növendékeként végezte. Párhuzamosan kamarazene főtárgyat is tanult Weiner Leónál, és magánének szakos volt Závodszky Zoltán osztályában. A Népművelési Intézet karnagy képzőjében Kóródi András tanítványa volt. 1950-tõl 1975-ig a Kertész utcai Gyakorló Zeneiskola ifjúsági zenekarának alapítója és vezetője volt. Ezek az évek adták zenei élete alapját. 1975-ben Till Ottó felkérésére került a III. kerületi Mókus utcai (Aelia Sabina AMI) Zeneiskolába, ahol hegedű tanár, zenekarszervező majd tanszakvezető lett. Emellett a váci Bartók Béla Állami Zeneiskola zenekarát is vezette. 1974 és 1978 között a KÓTA szimfonikus és kamarazenekari tagozatának titkára volt, számos egyéb funkciót is betöltött. 1975-től 1998-ig működött az Aelia Sabina Zeneiskolában, majd részt vett a Budakalászi Zeneiskola munkájában is.

Margit nénivel római fürdői lakásának erkélyén beszélgettünk.

- Milyen volt akkoriban a zeneiskola légköre?

- Nagyon jó hangulat volt. Till Ottó szerette volna a legjobb tanárokat maga mellé gyűjteni. Nagyon jól összefogta a tantestületet. Noha neki is volt növendék zenekara, én párhuzamosan, az ő egyetértésével még egy zenekart szerveztem. Ez eleinte persze nem volt könnyű, de szerencsére volt elég növendék, és harmonikus volt a közös munka is. 

- Ilyen sokan voltak akkoriban a hegedű tanszakon, hogy két zenekar is működhetett?

- Sok hegedűtanár volt sok növendékkel, és bár nem minden növendék volt igazán felkészült, igyekeztünk mindenkinek lehetőséget biztosítani a zenekari játékra.

- Tanszakvezetőként kitől vette át a tanszakot?

- Először, mint hegedűtanár kerültem oda és később lettem tanszakvezető. Amikor a korábbi tanszakvezető nyugdíjba ment (a teljes nevére már nem emlékszem, Arankának hívták), Till Ottó engem kért meg a hegedű tanszak vezetésére.

- Kikre emlékszik a tanárok közül?

- Mindenkire. Megpróbáltam jó csapattag lenni. Fáth Helga, Tomcsányiné Teri, Cserta Ida Cecília, Bakó Enikő, Tatai Anna később Papp Csilla – ők jutnak elsőként eszembe.

- Csellista tanárok közül kikre emlékszik?

- Koczó Katalinnal dolgoztam együtt a legtöbbet. Ő volt az, aki a csellistáknak segített a zenekaron heti egy órában. Amikor mentünk táborba, ő is jött velünk és nagyon jó kollega volt. Tanított ott még Kelemen Magdolna és később Gila Katalin is.

- Mennyire vett részt akkoriban a zeneiskola a kerület életében?

- Rendszeresen szerepeltünk a San Marco Művelődési Központban, az Óbudai Társaskörben és néha Péter-Pál Templomban.

- Mi a legkedvesebb emléke ebből az időszakból?

- Ott volt például az Országos Veszprémi Fesztivál, ahova beneveztünk. A gyerekeknek ez nagyon fontos volt. Arra törekedtem, hogy amikor a zsűri értékeli a zenekart, legyenek ott és hallgassák meg. Azt a megtiszteltetést kaptam, hogy vezényelhettem az egyesített zenekart. Voltunk vagy hatvanan, Bartók: Gyermekeknek című művéből játszottunk részleteket. Olyan csodálatos hangszínek szólaltak meg, hogy borsódzott a hátam. Ezen kívül rendszeresen szerepeltünk az itthoni és külföldi zenekari fesztiválokon. Egyszer egy franciaországi kórus-delegáció kérte meg a Minisztériumot, hogy küldjön egy ifjúsági zenekart a Cognac-i Eurochestries fesztiválra. A Minisztérium minket kért fel Magyarország képviseletére. Három alkalommal vettünk részt ezen a fesztiválon, 1989-1990-1991-ben. Ezen kívül 1993-ban Gibraltárban is jártunk, ott az egyesített zenekart is én vezényeltem. Finnországban és Olaszországban is nagy sikerekkel szerepeltünk.

- A jubileumi évforduló kapcsán mit üzen a mostani diákoknak, tanároknak?

- A tanárok felelőssége alsó fokon a legnagyobb, mert fontos, hogy hogyan kapja kézbe a gyerek a hegedűt. Az érdeklődést kell fenntartani. Szeressék a gyerekeket, kezeljék partnerként, beszéljenek meg vele minden zenével kapcsolatos kérdést. A tanár ne az órát nézze, hanem szívvel-lélekkel legyen ott, hallgattassa meg, hogy milyen szépen szól a hangszer. A legnagyobb probléma az intonáció. Ami legjobban tisztítja a játékot, az a tercelés, de persze ha van egy problémás ritmus vagy vonás, akkor azzal is külön foglalkozni kell. Beszélni kell a zenekaron is a technikai problémákról. Ha valaki nem tud fekvést váltani, akkor megmutatni neki, gyakorolni vele. A vonó sebessége, súlya, a vibrato szintén olyan fontos kérdések, melyekre gondot kell fordítani. Szintén nem hanyagolható el a közös zenekari skálázás sem. Én minden zenekari próbát azzal kezdtem, hogy együtt játszottunk hangsort, ezzel lehetett legtöbbet javítani az intonáción. A karakterformálást is itt sajátítottuk el. Ezért tanácsolnám, hogy a vonószenekart hegedűs vagy csellista vezesse, akik ezekkel tudnak foglalkozni.

- Mire a legbüszkébb?

- A növendékeimnek természetes volt, hogy jöttek, bár fakultatív volt a zenekar. Mindenkit befogadtam, nem volt lemorzsolódás, szívesen csinálták. Ők mondták, hogy a zenekar nekik hobbi. Mint pedagógusnak, ez nagyon sokat jelentett nekem. Ezért a szóért volt érdemes csinálni.

- Melyik hegedűiskolát tartja jónak?

- Sándor Frigyes hegedűiskolájában két szólamba írta a népdalokat azzal a céllal, hogy a tanár játssza a másikat. Lányi Margit szakfelügyelő hangoztatta, hogy Küchler, Dont és Kayser etűdökön lehet megtanulni hegedülni, ezeken pedig zenélni, muzsikálni! A gyereknek dallam kell, amit szívesen megszólaltat és énekelni is tud. Ez a zenekarra is igaz: kik tudják a legjobban szervezni a zenekart? Hát a gyerekek: „te, ez olyan jó, gyere már te is!”

Margit néninek több mint 20 tanítványa ment zenei pályára. Közülük sokan külföldön élnek és időnként meglátogatják Margit nénit. Pályája során 24 rádió felvétel készült a zenekaraival. Nevéhez fűződik számos ifjúsági zenekari mű ősbemutatója is. 1984-ben „Gyermekekért” érdemérmet kapott, 1988-ban pedig „Kiváló pedagógus” elismerésben részesült. Életművének dokumentumai 2016-ban a Kecskeméti Kodály Intézet Archívumába kerültek.

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Nyitvatartás:
Hétfő - péntekig: 9.00 - 19.30

Térítési díjak befizetésével
kapcsolatban:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 


 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube