Iskolánkban, a Váradiban valamikor régen a rajztagozatot a megszűnés fenyegette óraszám csökkentések miatt, de az Aelia Sabina megmentette, mert átvette. Így folytatódhatott a művészeti oktatás. Eleinte alsósoknak a népi mesterségek alapjait is taníthattuk, volt nemezelés, szövés, gyöngyfűzés, hímzés, agyagozás,  zsugorka, festés, rajzolás, szobrászkodás mellett. Ekkor még forgószínpad szerűen tartottuk a foglakozásokat, így mindenki mindenben kipróbálhatta magát.

Nagyon emlékezetesek voltak az alkotó táborok, amikor  szinte csak evés és fürdés miatt hagyták abba a gyerekek az alkotást. Utána több helyen is ki lettek állítva a munkák, sokan megcsodálhatták. Örömmel tapasztalom, hogy a nagy múltú " fazekas iskola " újra feléledt. 15 éven keresztül volt az országban is egyedülálló fazekas iskola a Váradiban. 70 körüli gyereklétszámmal, 5,  4 órás főtanszakos csoporttal, 2-3  mellék tanszakos csapattal, heti 24-26 órában. Minket követve az országban több helyen is alakultak hasonló csoportok. Hirtelen távozásom után sajnos kissé elhalt a dolog, de tavaly újra feléledt, hála az ott tanító kollégáknak. Az ide járó gyerekek 9-10 éves korukban már önállóan készítették el korongon a bögréiket, tányérkájukat, használati és dísztárgyaikat, ajándékaikat, persze a népi fazekasság mellett a kerámia művészettel és a szobrászattal is megismerkedtek. Többen középiskolásként is visszajártak és csodás dolgokat alkottak Az országos fazekas versenyeken mindig dobogósak voltak, de a Velencei biennáléra is kijutottak makettjeikkel. Nagy öröm számomra, hogy a szívemnek oly fontos művészeti oktatás nagyon jó kezekben van, ez látszik a jelentkezők nagy létszámán is. Gratulálok és csak így tovább.

Győrődiné Ónodi Katalin