Iskolánk 50. évfordulója alkalmából itt az ideje, hogy megemlékezzünk a múltról és olyanok meséljenek nekünk, akik elsőkézben tapasztalták meg milyen is volt az Aelia Sabina akkoriban. A régebbi idők megannyi nagy tanár-egyénisége közül, Bognár Istvánné Éva néni az iskola volt zongora tanára, tanszakvezetője és igazgató helyettese volt talán az egyik legmeghatározóbb. Vele volt szerencsém megismerkedni, illetve interjút készíteni. Azon kívül, hogy már a 90. év közelében nagy számmal sorolhat fel dédunokákat, a mai napig tanít és lelkesen mesél tanári éveiről.

- Hogyan jött szóba a zongora és a tanári pálya?
- Kőszegen ahol laktunk, volt egy nagyon jó társaság, akikkel kamaráztunk, velük szerettem meg igazán a zenét. Bár eredetileg, mivel édesapám is orvos volt, pszichológusnak készültem, sajnos, vagy nem sajnos, nem vettek fel az egyetemre, megesik az ilyen. Ekkor döntöttem el, hogy nekiállok gyakorolni és elmondhatom, soha olyan jól nem játszottam, mint a felvételin.

- Volt valaki befolyással ebben a döntésében?
- Kodályt személyesen ismertem, ő először azt tanácsolta, menjek szólistának, majd később tanári pályát javasolt, mert kiderült, túl kicsi a kezem.

- Hol tanított először? Voltak-e nehézségek? 
- Amikor feljöttem Budapestre, először a Homok utcában tanítottam. Kihívás volt az biztos, ugyanis nem csak tanítani kellett, hanem a gyerekeket délután haza kísérni. Ez nem hangzik nagy feladatnak, de sok gyerek fogta magát és megszökött így délutánra egy se maradt. A férjemnek szabadságot kellett kivennie, hogy segítsen nekem felügyelni. Utána kerültem az Aelia Sabina alá, az egyik kihelyezett csillaghegyi iskolába.

- Milyen volt akkor zenét tanítani? Mennyiben különbözött a mai oktatástól? 
- Nehezebb volt, viszont így a tanári társaság nagyon összetartott és ezáltal nagyon sok jó barátom lett.  Több híres, ma már befutott zenészt is volt szerencsém tanítani.

- Tudna nekünk példákat mondani? 
- Vígh Andreát is én tanítottam. Bár több kollégám nem értett velem egyet, már akkor érezhető volt benne a muzikalitás. Zongorában nem igazán tudott kiteljesedni, ezután talált rá a hárfára.

- Milyen volt az akkori élet a zeneiskolában? 
- A koncertek szerintem a mai napig ugyanott vannak megtartva, mint az én időmben, hátul, az üvegajtók mögött. A félévi és évvégi koncertek már akkor is nagy eseménynek számítottak. Anno a hegedűsök voltak túlsúlyban, talán ez változott a legtöbbet.

- Van még kapcsolata az iskolával? 
- Igen, igen. Több volt diákom is ott tanít ma. Például Rostetter Szilvi és Király Miklós tanár úr.

- Köszönjük szépen, öröm volt Önnel találkozni és beszélgetni. Zárásképpen szeretne még valamit mondani? 
- Összességében nagyon szerettem az Aeliaban tanítani, igazán jó kis közösség.