Rólunk írták, mondták

Kiválóra minősített alapfokú művészetoktatási intézmény

A 3/2002. (II. 15.) OM rendelet alapján, az alapfokú művészetoktatási intézmények 2007. évi szakmai minősítő eljárásának eredményeként.

A Szakmai Minősítő Testület nevében: Lévai Péter elnök

Köszönöm,

hogy a hangszertanulás folyamán a zenélni tudás örömének elsajátítása mellett a tanárokkal, mint kíváló pedagógusokkal való személyes kapcsolat is gazdagította gyermekeim életét.

Nagycsaládos anyuka

Iván Gábor: - Oszi bácsi, légy szíves, avass be minket, hogyan kezdődött a zenei pályád?

Balázs Oszkár: - 1954-ben érettségiztem a Budapesti Eötvös József Gimnáziumban. Ebben az évben iratkoztam be a Szakszervezeti Zenésztovábbképző Iskola ütő tanszakára. Tanárom Jámbor Lajos tanár úr, a Fővárosi Operett Színház Zenekarának a timpanistája volt. Ezt megelőzően 10 éves koromtól pár évig hegedülni tanultam Kálmánchey Zoltától, a MÁV Szimfonikus Zenekar művészétől, első hegedűsétől, aki magántanárunk volt. Öcsémet, és húgomat is tanította. Felfedezte dallam improvizációs készségemet, és megharmonizált néhányat a „találmányaimból”. Egyben beavatott az összhangzattan rejtelmeibe. Később a zeneelmélet tanulmányaimat barátjánál, Major Ervin tanár úrnál folytattam a MÁV Zeneiskolában. Családi okok miatt a magánúton való hegedűtanulásunk sajnos megszűnt. Középiskolásként kerültem ismét „zeneközelbe”.  Az egyik barátom, aki jól zongorázott, a korunkbeli divatos jazz számokkal szórakoztatta a baráti társaságot. Amatőr dobosként segítettem neki én is a „házibulikon”, majd különböző rendezvényeken, iskolabálokon. Sikereink kapcsán beszéltek rá többen, hogy komolyabban kellene ezzel foglalkoznom. Az ő unszolásukra iratkoztam be az említett Szakszervezeti zeneiskolába.

Két évfolyam elvégzése után sikeresen felvételiztem a Bartók Zeneművészeti Szakközépiskola ütő tanszakára, a „Konziba”. A második osztályba vettek fel, Schwarz Oszkárhoz, aki a Magyar Állami Operaház Zenekarának a timpani művésze, és egyben a Szakiskola tanára volt. A Szakiskola elvégzése után tanulmányaimat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozatán folytattam. 1962-ben diplomáztam.

Első munkahelyem a Fővárosi Tűzoltóság Fúvós Zenekara volt. Ez az együttes a két hangszeres (fúvós-vonós) zenész kollégák „jóvoltából” könnyűzenei művek, operett keresztmetszetek előadásával kamarazenekarként is működött. Két év múlva a Tűzoltóság, a Határőrség, és a Rendőrség Fúvós zenekaraiból meghívott zenészekből, valamint polgári alkalmazottakból alakult a B.M. Szimfonikus zenekar, amelynek én is tagja lettem.

A zenekari állásom mellett, óradíjasként, majd később óradíj általányosként, mellékfoglalkozásban tanítottam a Fővárosi Zeneiskola Szervezet körzeti zeneiskolájában, Soroksáron.

A gyerekek tanítása nekem felüdülést jelentett. A velük való foglalkozással „pihentem ki” magam a fárasztó zenekari próbák, és koncertek után. Tíz év zenekari munka után elegem lett a B.M. Szimfonikus zenekarból, valamint egy önálló profi ütőegyüttes alapításának a támogatására is ígéretet kaptam az akkori Országos Filharmóniától, ezért otthagytam a zenekart, és teljes állásban a zeneiskola ütőhangszertanára lettem.

A XX. Ker. Állami Zeneiskolában a növendékeimből alakult ütős együttes sikerei következtében Till Ottó, a III. Kerületi Állami Zeneiskola igazgatója is meghívott tanárnak. Egy ideig a két zeneiskolában tanítottam, majd a Budapesti Ütőegyüttes alapítása után, már csak a III. kerületi tanszakom ellátására maradt időm.

I. G.: - A mi nagy szerencsénkre.

B. O.: - Te mikor is kezdtél hozzám járni?

I. G.: - 1976-ban, és 10 évet töltöttem a „szárnyaid alatt”. Később a váci konziba is te ajánlottál be Fazekas Lacihoz. Azt hiszem, most nem lennék ütőhangszeres, ha annak idején nem veszel föl. Szép és sikeres időszak volt.

B. O.: - Örülök, ha így látod. Egyébként sok akkori, és későbbi növendékem került így-úgy zenei pályára. Az első soroksári csapatból Eiszrich Tóni, Godán Sanyi az Operában játszottak, Rácz Zoli, Bojtos Karcsi az Amadinda alapító tagjai, Újvári Feri a Rádió zenekarba került, Perger István (Guszti) ütős szólista lett, a latin hangszerek mestere, hangszerkészítő, Dorozsmai Peti rock dobos a Korál zenekarban, ma a Tom-Tom stúdió vezetője, Galambos István a Lajcsi öccse, aki a bátyja zenekarában dobol, Tóth Benedek művésztanár, Tarr János a Magyar Honvédség Díszszemle Zenekarának ütőse.

I. G.: - Még felsorolni is nehéz.

B. O.: - Remélem is, hogy nem hagytam ki senkit.

I. G.: - Aztán a mi generációnkból, az óbudaiakból is kikerült jó pár profi zenész.

B. O.: - Igen.  Antal Jancsi az ÁHZ ütőse lett, Láng Zénó a MÁV zenekaré, Héja Domonkos kitűnő karmester, az öccse Benedek karmester és zeneszerző.

I. G.: - És itt tanít nálunk Óbudán.

B. O.: - Aztán Gábor Tamás, aki a Fesztivál Zenekar timpanistája volt évekig, Medveczky Szabolcs a Győri Filharmonikusok tagja, Schlanger Tomi több zenekarban is játszik, és a többiek, Knapp Zoli, Lajos Peti, Takács Marci, Éder Iván, Sáry Bánk, Báll Dávid, Janca Ákos, Bubnó Márk, Tankovics Ádám – akit még én is tanítottam – mind ütőhangszeresek, vagy zenével, zenéből élő művészek.

I. G.: - Gábor Tomi, aki később „civil” foglalkozást választott, nem is bírta sokáig zene nélkül. Az akkori ütős kamara társakkal, akik mind hozzád jártak, és mind polgári foglalkozásúak, újra kezdték a kamarázást, Xiloton együttes néven. Úgyhogy a Tomi mellett a Fábián Zoli, Priszler Zoli, Schütz Gergő, Dankai Balázs, Haraszti Zsolt, és Gábor újra játsszák a régi darabjaidat, és újabbakat is. Én is csatlakozom néha hozzájuk egy jó kis nosztalgia koncertre.

B. O.: - Ez igazán nagy öröm számomra. Te is tanítasz az Aelia Sabinában, és játszol a Telekom zenekarban ugye?

I. G.: - Most már Concerto Budapestnek hívják, de ugyanaz a zenekar. De még nem beszéltünk az egyik legfontosabb tevékenységedről. Hogyan kezdtél darabokat írni?

B. O.: - Gyerekkorom óta érdekelt a zeneszerzés. Először az első tanítványaimnak írtam kis gyerek darabokat. Ezeknél felhasználtam a szakiskolában tanultakat. Bartók, Chaves, Varese darabjait játszottuk, és a magyar kortárs szerzők műveit, akik rajtunk „kísérletezték ki” az ütőhangszeres hangzásokat. Pl. Ottó Ferenc, vagy Patachich Iván. Több darabot írtam, nagyobb együttesre is, összetettebb hangszerapparátusra, kilépve olykor az ütőhangszerek világából.

I. G.: - Igen, a Cowboy dal, a Ritmusok bejárják a világot, és a Tamkó Sirató Károly gyerekverseire írt darabjaidat mi is játszottuk. Ezekben használsz vonósokat, gitárokat, fúvósokat, és persze egy csomó ütőhangszert is. És ott vannak a zenepedagógiai munkáid, amikből a mai ütőhangszeres oktatás „él” az országban. Tehát ki is adták jó néhány alkotásodat. Némelyiket nem is akárhol.

B. O.: - Két művemet, a Nyolc triót, és a Három Burleszket a londoni Boosey & Hawkes is kiadta a Zeneműkiadó Vállalattal közös gondozásban.  Itthon jelent meg az általatok is használt Ritmusgyakorlatok kezdőknek, amit Zempléni Lászlóval írtunk, a Csengő – bongó, szintén Zempléni Lászlóval és Kósa Gáborral közös munkánk, a Technikai gyakorlatok három kötete, és a Chinese Juggler, amit egy holland kiadó jelentetett meg.

I. G.: - Emlékszem, a Ritmusgyakorlatok kezdőknek c. iskolátokat akkor írtátok, amikor én is jártam hozzád. Rajtam is „tesztelted” a gyakorlatait. Elárulom még, hogy nekem akkoriban a kamara óráid voltak a kedvenceim. Remek darabokat, slágereket játszottunk, mindig óriási sikerrel, még külföldön is.

B. O.: - Voltunk a Neerpelti Ifjúsági Zenekari Találkozón ahonnan első díjat hoztunk haza, és 1980-ban a varsói ISME (International Society for Music Education) találkozón is. Az ottani fellépés olyan jól sikerült, hogy Siegfried Fink is felfigyelt ránk, aki a würzburgi zeneművészeti főiskola ütőhangszeres professzora volt, és neves zeneszerző is egyben. Meghívott docensnek, a Német Zeneiskolák, és az Európai Zeneiskolák Szövetségének következő nyári kurzusára Hammelburgba.

I. G.: - Nála én is jártam. Juhász Zolival elvittél hozzá, szintén egy nyári kurzusra.

B. O.: - Ti voltatok akkor a legnagyobb, legfelkészültebb növendékek.

I. G.: - Annyi ütőhangszert életemben nem láttam együtt, egy helyen. Tobzódtunk a jobbnál jobb instrumentumok kipróbálásában. Kár, hogy ez akkor nem állt rendelkezésre otthon, de te ezt is „megoldottad”.

B. O.: - Még a Soroksári időkben kezdtem hiánypótló jelleggel hangszereket készíteni. Az elsők a kis pentaton xilofonok, és az egy oktávval magasabb tubafonok voltak. Ezeket ti is használtátok sokat, az indulóimban.

I. G.: - A jó kis sóstói zenei táborok indulói. Kis hangszerek, kiegészülve kisdob, nagydob, cintányérral, és úgy szóltak, hogy az egész tábor talpra ugrott tőle.

B. O.: - Ez volt a cél, nem? A pentaton hangszerek alapötletét, egyébként Kodálytól vettem, ő a 100 kis induló utószavában említi, hogy „facimbalmokra” írta. De hangszert ő sem tudott gyártatni hozzá. Kereskedelemben kapni nem lehetett, így neki álltam én készíteni. A fa dallamjátszó hangszerek eredetileg paliszander fából készültek, ez egy trópusi fa, gondolhatod milyen „könnyű” lehetett beszerezni, egy asztalosnál találtam egy darabot, egy másik trópusi fával együtt, amit „paprika fának” hívott. Annak szép piros színe volt, de jóval puhább a paliszandernél. Egy másik asztalossal megcsináltuk az első kis hangszereket, amiket én hangoltam. Még el is adtunk belőle néhányat. Persze paliszandert nem tudtam többet szerezni, de a véletlen a segítségemre volt. Télen tűzifával fűtöttünk, és mikor egyszer aprítottam a fát, az egyik darab lepattant, és végig ugrált a betonon. Gyönyörű, csengő hangot adott. Rögtön vittem az asztaloshoz, aki mondta, hogy ez akác. Ebből készítettem újra xilofont, de eleinte nem tartották a hangolást, utánajártam, és a Faipari Kutatóintézet segítségével megoldottam a problémát. Speciális, mesterséges szárítással megszüntethető a hőmérséklet érzékenysége, ezáltal az elhangolódás is. Ráadásul később kiderült, hogy a fehér akác a paliszander közeli rokona, bizonyos szempontból még jobb hangszeralapanyag is, mi meg eltüzeljük.

I. G.: - Aztán úgy „belejöttél” a hangszerkészítésbe, hogy még céget is alapítottál hozzá.

B. O.: - Igen, a XILO-TON gmk – t, később KKT – t. Ma már sokféle hangszert gyártunk. Fa, fém dallamjátszókat, kis „zörej” hangszereket, és csengettyűket is.

I. G.: - El is érkeztünk napjainkba, ugyanis a csengettyűs zene tölti ki napjaid jó részét.

B. O.: - Igen csengettyűk, és a csengettyűs átiratok készítése. A kamaramuzsikálás pedagógiai haszna elvitathatatlan. Ehhez remek eszköz a csengettyű, amihez nem kell feltétlenül zenei végzettség, óvodástól nyugdíjasig, mindenki bátran elkezdheti vele a muzsikálást. Terjed is a népszerűsége, ma már számos csengettyű együttes alakul nálunk. Már három évről évre megrendezett csengettyű fesztivál létezik, a besnyői országos Csengő Fest, az Észak-magyarországi csengettyűs találkozó Parasznyán, és a legfrissebb a budapesti Tavaszváró Csengettyűs Fesztivál, amit a XIII. kerületben tartanak meg, főszervezője pedig volt tanítványom, Fábián Zoltán, aki vagy húsz helyen tart csengettyűs foglalkozásokat kicsiknek és nagyoknak. Az utóbbi időben ennek a ritmuspedagógiai szempontból is nagyon hasznos műfajnak a népszerűsítése érdekelt. És nagy élmény volt számomra az a négy, teltházas szerzői estem, amit az elmúlt években tartottunk, amin ti is játszottatok, és ahol találkozhattam sok régi növendékemmel.

I. G.: - Örömmel tettük Oszi bácsi. Kívánom neked, hogy még sokáig tisztelj meg bennünket a koncerteken a jelenléteddel, segíts a hangszerproblémáinkon, és élvezhessük a társaságodat. Köszönöm a beszélgetést, az érdekfeszítő időutazást.

Befejeztem az interjút, de mégsem érhettem a végére, hiszen annyi részlet, történet, szereplő maradt még ki, Oszi bácsi élettörténetéből, amihez inkább egy könyv illene, nem egy rövidke ismertető. Talán egyszer…

Lejegyezte: Iván Gábor 2018 június

 

PS: 2018 nyarának végén kaptuk a szomorú hírt, augusztus 16-án szeretett Oszi bácsink eltávozott. Emlékét hálás szívvel őrizzük!

Ahol megtalál minket

 

1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
Tel.: +36 1 388 8569
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Nyitvatartás:
Hétfő - péntekig: 9.00 - 19.30

Térítési díjak befizetésével
kapcsolatban:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Fenntartónk és működtetőnk:
 

Partnereink

 

 

 

 


 

"Sasfiókák" pályázat

Beszámoló

Képzőművészeink tanulmányútját a 

támogatta.

AZ ADATKEZELÉSI TEVÉKENYSÉGEK NYILVÁNTARTÁSA

Iránytű

Az Észak-Budapesti Tankerületi Központ
információs kiadványa

Óbuda

Újpest

Hivatali órák

Hétfő:      
Kedd:
Szerda:
Csütörtök: 
Péntek:

9 - 16
9 - 16
9 - 16
9 - 16
9 - 14

 

Impresszum

Aelia Sabina AMI
1033 Budapest, Harrer Pál u. 7.
tel.: +36 1 388 8569

 


Az oldalon megjelenő tartalom az Aelia Sabina AMI és az Aelia Sabina Zeneiskolai Alapítvány tulajdona. Az aeliasabina.hu oldalain megjelenő tartalmak engedély nélküli felhasználása, publikálása jogi következményekkel jár.

 

Maradjunk kapcsolatban

Youtube